|
1. rész }újra együtt
alex 2011.03.20. 20:35
1942 – Négy testvér újra visszatér
A frissen esett eső illata kellemes érzést okozott minden emberben. Kellemesebb levegő, frissebb emberek. Az utcán járó motorok füstje hosszan látszódott az égen.
A második világháború alatt minden ember kötelessége saját magát megvédeni.
Lucy épp az állomásra sietett, mikor nagy zajra lett figyelmes. A lépcsőn nagy tömeg állt, s egyre hangosabb üvöltözték:
- Rúgd! Vágd! Gyerünk! – kiabálta a kislány mellet álló körülbelül 16 éves srác.
- Hagyjátok már! Miért kell ezt csinálni?! – kiabálta egy másik ember rekedtes hangon.
Lucyt egyre fokozta a vágy, hogy megnézze, mégis mi történik. Nem volt apró termetű, mégis könnyedén átfurakodott a tömegen. Döbbenten figyelte a két fiatal fiút, amint bátyját éppen péppé verik. Tudta hogy nem tud mit csinálni, ezért inkább elment az utcai magazinárushoz. Sejtette hogy nővére biztosan a napilapot olvassa.
*****
Éppen a szokásos napilapokat olvastam, mikor hirtelen megszólított egy fiú.
- Szia. Josh vagyok. – nyújtotta felém a kezét. Szemüveges és elég stréber kinézete volt. –Téged hogy hívnak? – nem tudtam megszólalni. Semmi kedvem ismerkedni, főleg hogy elég rossz érzésem van.
- Őő… Phyliss vagyok. – nyújtottam a kezemet zavartan. Nem fogom elárulni a nevemet.
- Nagyon örülök Phyliss! – nevetett.
*****
Lucy gyorsan felszaladt a lépcsőn s körbenézett. Ki is szúrta Susant, a nővérét. Éppen egy fura fazonnal cseverészett. A kislány átvágott az autók előtt, s gyorsan nővéréhez futott.
- Susan! Susan! – kiáltozott Lucy nővérének. Susan kissé idegesen ledobta a napilapot, s el sem köszönt új „barátjától”.
- Ki volt ez Susan? – kérdezte Lucy nővérét.
- Nem érdekes. De mi történt? – kérdezte idegesen húgát.
- Gyere gyorsan! – a kislány megfogta nővére kezét, s gyorsan az állomásra vonszolta.
Gyorsan átfurakodtak a tömegen, s Petert még mindig ütötték.
- Peter! – kiáltott Susan. De Peternek ideje sem volt odanézni Susanre.
- Istenem! – hallottak egy ismerős hangot a lányok maguk mögül.
Edmund volt az. Peter öccse.
Edmund amilyen gyorsan csak tudott átfurakodott az első „soron”, s rögtön egy nagyot vert be az egyik srácnak, aki a bátyját verte. Abban a pillanatban megjelent két rendőr, s rögtön véget vetett a verekedésnek.
- Peter! – a kislány gyorsan odafutott bátyjához, s átölelte.
- Megoldottam volna. – dörmögte Peter az orra alatt.
- Ja, persze. Láttam. – válaszolt komoran Edmund.
Mind a négyen leültek a várakozóban.
- Most mi történt? – vonta kérdőre Susan a bátyját, Petert.
- Pofon vágtad? – vágott közbe Lucy.
- Nem. – válaszolt idegesen Peter. – Nekem jöttek. Aztán azt mondták, hogy én kérjek bocsánatot. Akkor vágtam pofon őket.
- Nem lenne egyszerűbb hátat fordítani?! – kérdezte mérgesen Susan.
- Téged nem idegesít, hogy gyerekként kezelnek? – vonta kérdőre Susant.
- De hiszen azok vagyunk! – vágott közbe Edmund.
- Nem mindig voltunk azok… - emlékezett vissza Peter.
( A Narnia; az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrényben ügye az lett a film vége, hogy a Peter, Susan, Lucy és Edmund már több mint 15 éve Narniában ragadtak, és elfelejtettek visszamenni a saját világukba. Amikor visszamentek a szekrényen keresztül a saját világukba akkor ugyanannyi idősen tértek vissza, mint amikor először bementek Narniába. Tehát a Narniai idő ezerszer gyorsabban telik mint a Földi idő. Kb ~ egy tized másodperc az Földi idő szerint 3-4 óra. – alex. )
- Peter, minek rágódsz a múlton? Eltelt egy év. Nem térhetünk már vissza Narniába. Ezt te is tudod. –mondta Susan. Peter leült a legkisebb húga mellé.
- Au! – pattant föl Lucy a padról. – Valami megszúrt!
- Au! Miért csíptél meg?! – förmedt rá Edmund bátyjára.
- Mi?! Nem én voltam. – állt el értelmetlenül Peter, majd Susan is felállt.
- Akkor mi lehetett ez? – kérdezte Edmund kíváncsian.
- Valami varázslatos… - csillant fel Lucy szeme.
A Pevensie testvéreként átfutott az bizonyos érzés… Az a varázslat. A vonat előttük ment el, süvítve. A falon lévő plakátok leszakadtak az erős széltől, a fal leomlott. Az állomás eltűnt, s hirtelen egy barlangban találták magukat. Mikor kinyitották a szemüket el sem hitték először. Újra Narniában vannak!
Lucy és Susan egymásra néztek s egyből nekiiramodtak a tengerpartnak.
Egymásra fröcsköltél a friss, sós vizet. Ám Edmund a parton elég furcsán nézett felfele.
- Mi a baj Edmund? – kérdezte öccsét Peter.
- Miért vannak itt oszlopok? – kérdezte Edmund. Mind a négy testvér furcsán nézett felfele, a domb tetejére, ahol tényleg oszlopok álltak.
- Vajon mi történhetett itt? –kérdezte Susan. Nem kapott választ. A Pevensie testvérek elindultak hát fel a domb, hogy megtudják, mégis mi történhetett. A gyönyörűen virágoztak.
Lucy leszedett egy almát a fáról, s jóízűen beleharapott. Peter ment elöl. Majd megláttak egy ismerős tolóajtót.
- Ez az amire gondolok?! – kérdezte boldogan Susan.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Justin Bieber 
