- Hmm, még forró. – áradt a pizza illata felém. Kay vágott mindenkinek 2 szeletet, majd leültünk a kanapéra.
Jess bekapcsolta a tv-t.
- Kérlek, kapcsold el! – újra könnyek gyűltek a szemembe. Mikor megpillantottam Justint, szívem elkezdett zakatolni a szokásosnál gyorsabban, a gyomrom is összehúzódott. Jessica elkapcsolta, de nagy szerencsémre újra Justint közvetítették.
- Ez is csak velem történhet meg. – szememből patakként kezdek el hullni a könnyek. Mikor újra megláttam, a régi emlékek merültek fel bennem. Mindent megtennék azért, hogy újra átélhessem.
- Sajnálom! – mondtam Kaynak és Jessnek. Letettem a tányéromat az asztalra.
- Majd még beszélünk! – törölgettem könnyeimet, s kijöttem a házból.

Minél hamarabb el akartam intézni az ügyet Justinnal. Lehet, hogy ő nem szeretné folytatni, de megér még egyszer utoljára beszélni vele. Hazafelé a hosszabb utat választottam, ami Justin háza előtt is el elmegy. Kezdett az ég beborulni, s egyre jobban kezdtem fázni. Gyorsítottam a tempómon, az arcomon is éreztem, hogy a sminkem feladta magát. Bár ez most nem lényeg. Ha szeret így is elfogad. Minden jóra gondoltam, de eszemben sem fordult meg az a szó, hogy végzet. Ha Justin nem szeretné velem folytatni… Jobbat érdemel, mint én. Ott van neki Destiny, vagy több száz lány, bár nem tudhatja őszintén, hogy milyen szándékokkal. Lelkemet abban a pillanatban feldúlták a kavargó, kínos gondolatok. Már közeledtem a ház felé, de éreztem, hogy lábaim kezdik feladni a munkálatukat. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt. Vártam, vártam, s vártam… Nem nyílt ki a kapu, de a kaputelefonba se szólt bele senki, csak a nyári szellő kellemes huhogását lehetett hallani. Alig bírtam már megállni a lábamon, olyan gyöngeség fogott el, hogy leültem a ház előtti nagy kőre, s tíz perc hosszat sírtam magamban. Ködös lett az idő, már a partig se láttam el. Összekuporodtam, és próbáltam rendesen levegőt venni. Bele kellett törődnöm, hogy a bánat a szerelem ára. Próbáltam felidézni utolsó halk, gyöngéd szavait. Minden kapcsolatban vannak hullámvölgyek, de attól még nem lesz rosszabb a kapcsolat, sőt még erősödhet is. Rossz csak akkor lesz, ha a felek nem oldják meg a benne lévő problémát, és hagyják, hogy a probléma uralkodjon el a kapcsolaton, s rajtuk is egyaránt. Én nem ezt akartam.

Mikor már a köd annyira erős volt, hogy semmit sem láttam, behunytam szemeimet, s erősen koncentráltam. Éreztem, hogy erősen valami fényszóró világít rám, de többre nem emlékeztem. Hangos ajtócsapkodást hallottam, s a fények egyre jobban világítottak rám. Minden kivilágosodott, de semmit sem láttam még. Halk lépteket hallottam.
- Allyson? – Justin hangját hallottam meg. Éreztem, ahogyan rám néz, bár én ezt nem láttam. Szívemet melegség töltötte el újra és újra, mikor hangját hallottam. Gyengéd karjai átkaroltak, s éreztem, ahogyan óvatosan megemel. A nyakába kapaszkodtam. Biztonságban éreztem magamat.
- Menjetek be. – talán a testőre, Kenny hangja lehetett. Erősen a nyaka köré fontam kezemet, s úgy mentünk be az ajtón. Becsapta a lábával az ajtót, és letett a kanapéra, majd hozott ez takarót.
- Takarózz be! Hozok valami forró teát. – mondta Jus, és elindult a konyhába. Magam alá húztam lábamat, s behunytam a szememet. Éreztem, ahogy a melegség járja át kihűlt testemet. Zavaromban egyre jobban próbáltam magamat összehúzni. Rettenetesen fáztam, még úgy is, hogy tudtam, Justin ott van mellettem. Kezembe nyomott egy kék bögrét. Leült mellém, s átkarolta a derekamat. Nem értettem miért teszi ezt, hisz nem úgy láttam, hogy még ez a kapcsolat kettőnk között él.
- Kicsim! Ne… kérlek! Ne sírj. – mondta Justin.
- ’Cuz whenever U smile I smile, but when U cry I cry. – énekelte a mély, pubertás koron átívelő, szívmelengető hangjával.
- Jól vagy? – mélyen a szemembe nézett. Nem válaszoltam, mert tudtam, hogy ő tudja a választ. Szipogtam egyet és csak szorongattam a kezemben a bögrét.
- Tegnap este Chaz, Ryan, és én deszkáztunk a parkban. Destinyvel ma találkoztam másodjára a szakításunk óta. És az sms amit ma küldött – félbeszakítottam – azért küldte, mert tudta, hogy veled leszek ebéd után. – fejeztem be a mondatát.
- Szeretlek. – közeledett felém, mint az első csókunknál. Nem tudtam visszautasítani, így hevesen elkezdett csókolgatni.
- Nem vagyok jól. – nyögtem ki még az utolsó szusz levegővel, ami a bordámon kiáramlott. Erősen magához szorított, belemarkoltam a frissen mosott pólójába, s a mellére döntöttem a fejemet, mint mikor kicsi voltam.
- Megkérhetlek valamire? – fogta meg az államat Justin, hogy egy szemmagasságba kerüljünk. Csak néztem rá vacogó arccal.
- Majd ha legközelebb úgy döntesz megint, hogy el akarsz hagyni, kérlek, szólj előtte az érdekemben. – egy kis halvány mosoly ült ki az arcára.
- Nem vicces. – mosolyogtam.
- Azt hiszem az agyam sosem fog jól működni melletted. – nézett rám kacéran.
- Rossz hatással vagyok rád? – felvontam a szemöldököm, de még mindig erősen szorítottam magamhoz.
- Csak rád kell néznem. – végigmért a derekamtól a fejemig. Elnevettem magam.
- Szeretlek. – csendült fel újra a szájából halkan.
- Szeretlek. Nem azért, mert szép vagy – erősen felvonta a szemöldökét – és főleg nem azért, mert gazdag, – ijedt tekintete az enyémet fürkészte – sokkal jobban örülnék, ha egyik sem lenne. – nagy levegőt veszek, feljebb húzom a takarót, majd folytatom.
- Akkor legalább egy kicsit kiegyenlítődne a köztünk lévő különbség, de attól még mindig te lennél a leggyöngédebb, legönzetlenebb, legokosabb és legrendesebb fiú, akivel valaha is találkoztam. – lehajtom a fejemet, s a nyakához bújok.
- Nem az arcod tetszik, hanem a kifejezés, ami rajta ül. Nem a hangod, hanem amit mondasz. Nem az, ahogy kinézel ebben a testben, hanem az, amit teszel vele. – próbál visszavágni.
- Nagyon fázok. – már annyira közel volt egymáshoz az arcunk, hogy amit ő kifújt levegőt a száján, én beszívtam, s szétterjedt a testem minden egyes porcikájában. Az ajkaim hihetetlen gyorsasággal remegni kezdtek, és egyenesen Justin ajkára vándoroltak. Szememet lehunytam, s Jus erősen magához szorított, már amennyire csak tudott. Beletúrtam a hajába, de még mindig csukva volt a szemem. Tudtam, hogy a szemét kell utoljára hagynom. Ha egyszer belenézek, alighanem elveszítem gondolataim fonalát.
- Ha nincs ellene kifogásod, jobb szeretném, ha nem hunynád le a szemedet. Már eddig is túl sokáig nélkülöztem, tovább már nem bírnék meglenni nélküle. – halkan a fülembe súgta.
- Nem kívánhatod meg, ami már úgy is a tied. – kuncogtam, majd úgy éreztem ajkunk összeforrt, s már teljesen megbizonyosodtam, átestem abba a bizonyos másik világba.
- Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint bármi más a világon. És te nekem adtad saját magadat. Ez sokkal több, mint amit megérdemlek, és ha ezen kívül is kapok tőled bármit, az csak még jobban felborítja az egyensúlyt kettőnk között.
- De Justin… - húztam magamra a leesett takarót, de még mindig az ölében ültem.
- Sss! – mutatóujját a szám közepére tapasztotta, míg a másik keze a vállamra vándorolt, s azzal a lendülettel lehúzva rólam félig a mellényemet.