Felálltam, belenéztem még utoljára a tükörbe. Justin is felállt, megigazította az ágyat, majd elővette a kocsi kulcsát.
- Indulhatunk? – csörgette a kulcsát.
- Persze.
Behajtottam a szobám ajtaját, majd a bejárati ajtót is bezártam lent. Beszálltunk az autóba, s elhajtottunk.

 Justinnal felrohantunk a szobájába, majd leültem az asztalánál. Tele volt a fala képekkel. Volt egy kép amin Jessica is rajta volt.
- Jessica? – hallottam Justin hangját, mikor kinyitotta a szekrényét. Felé fordultam, majd felvontam a szemöldököm.
- Mikor elmentél, rá egy másfél hónapra Ryan hozta be a csapatba. – válaszolta.
- Bandáztok? – nevettem.
- Csak nagyon összetartó csapat vagyunk. – válaszolt, majd kutatott tovább a ruhái között.
- Egyszer még hozzátok tartozott, de most… - folytatta tovább.
- Ezt nem értem. És mi van Kaylaval? És velem? – kérdeztem.
- Tudod… Nem mi akartunk csapatokba tömörülni. Ryan régebben máshova tartozott. San Diego-ból költözött ide a szüleivel. Azok a srácok, akik szörföztek itt, azokat nem biztos, hogy ismerted. Minden bajuk volt velünk. Mikor régebben összevesztem Ryannel átállt hozzájuk. Sose felejtem el azt a napot, mikor minden második utcasarkon csak annyit hallottam, hogy Ryan miket mondd el rólunk, nekik.
- Rólatok? – kérdeztem.
- Igen… Azóta van együtt a csapat. – még mindig kutatott tovább.
- És most Ryan? – kíváncsiskodtam.
- Hosszú történet. Azok a srácok elmentek a nyugati partra, s Ryan egyedül maradt.
- És az óta? – vágtam bele.
- Azóta újra velünk van. Velünk marad… - egy cipős dobozt vett ki a szekrényből. Leült az ágyra, majd kifűzte.
- Szóval Jessica csak Ryan miatt van veletek? – kérdeztem.
- Tudod… Ryan sosem volt az a magányos típus. Egyszerre több csaja is volt. De most nem tudom, mi van köztük. – mondta.
- Értem. És Kayla? – kérdeztem tovább.
- Jó fej volt. Néha lejárt hozzánk bulizni, mikor azt hitte, hogy alakul a barátságuk Jessel. De az óta nem…
- És most itt vagyok én… - sóhajtottam.
- Közénk tartozol! – nevetett. Befűzte a cipőjét. majd elindult egy pólóért.
- Mindent értek. – nagy levegőt vettem, majd visszafordultam az asztalhoz.
- Szóval rajtatok kívül nincsenek tizenévesek a parton? – érdekelt a dolog, így tovább kérdeztem. Erősen bámultam tovább az érmeit.
- Vannak…
Felvett egy fekete pólót, a nyakába visszaakasztotta a dögcéduláját, majd elindult a tükör felé.
- Nehéz erről beszélned? – kérdeztem tőle halkan.
- Nem, csak nagyon régen történt. És már nagyon régen is hozták szóba. Megbeszéltük a srácokkal, hogy már nem fogjuk felhozni ez az ügyet… – válaszolt.
Felálltam a székről, odamentem hozzá, s megpusziltam.
- Sajnálom… - mélyen a szemébe néztem.
- Indulhatunk? – kérdezte tőlem.
- Persze. – válasznak éppen elég… Felkaptam a mellényemet, s elindultunk egy közeli kajáldába.

- És Ryan, ő most felfogta, hogy mit tett veletek, mikor átállt… – törtem meg a csendet.
- Jól tudja mit tett. – vágta hozzám.
- Jessica erről mindent tud? – kérdeztem.
- Biztosan. – válaszolt.
Erősen markolászta a kormányt, néha rám nézett, de mikor én is felé fordultam az útra szegezte újra a szemeit.
Mikor megérkeztünk az eső elkezdett esni. Kézen fogva besiettünk, leültünk Christianékhoz.
- Sziasztok! – mondtuk egyszerre.
- Sziasztok! – válaszolt Chris és a mellette ülő lány. Láttam Justinon, hogy nagyon nézi a lány és zavarba van.
- Destiny! – szólt Justin. – Chris, beszélnünk kell, most! – hallottam Jus hangját, miközben elindultak Chrissel a férfimosdó felé.
- Te vagy Justin barátnője? – kérdezte kíváncsian a csaj, majd szemügyre vett.
- Igen. – zavarba jöttem, így a poharamat kezdtem el piszkálni.
- Hát, sok szerencsét! – nyújtotta a kezét. Nem értettem miért mondja ezt.
- Régóta ismered Justint? – kérdeztem.
- Már egy ideje… - forgatta a poharat a kezében.
- Öhm… hát… - kezdett bele Destiny.
- Allyson! Gyere, most nekünk el kell mennünk sürgősen. – szólt hozzám Justin, így nem is hallottam, hogy mit akar nekem mondani Destiny. Kiviharoztunk az ebédlőből, majd beültünk az autóba.
- Allyson, sajnálom, de nem kellene megismerned Destinyt. – mondta halkan Jus, majd egyenesen a szemembe nézett.
- De hát… alig ismerem. Valami baj van Justin? – kérdeztem tőle zavaromban.
- Ő volt a volt barátnőm. Sok emlék fűz hozzá, amit sikerült már elfelejtenem. Nem szeretném, ha ismernétek egymást. – indokolt.
- Értem… - mormoltam, majd lefele hajtottam a fejemet.
- Te vagy az egyetlen lány az életemben! – emelte fel az arcomat, majd közeledni kezdett.
- Megértelek. – suttogtam.
- Az egyetlen. Te vagy az egyetlen. – hangsúlyozta a ’te’ szavacskát. – Sajnálom…, de nem szeretnélek a múltba belekeverni. – mondta Jus, és hevesen elkezdtünk csókolózni.