Másnap az ébresztőórám csörgésére keltem. Fél 9 lehetett. Felvettem a köntösömet és a rózsaszín szőrmés mamuszomat. Még anyától kaphattam, mikor kicsi voltam, de nagy volt rám, így csak az ágyam alatt tartottam. Kimentem a szobámból, semmi mozgást nem hallottam. Lementem az alsó szintre apa táskája már nem volt ott, szóval már munkába ment. Kiskoromban is nagyon elfoglalt volt, lehet, hogy ez is közrejátszott a kapcsolat tönkremenésének. Besurrantam a konyhába, s egy kis zabpelyhet öntöttem a tálba. A zabpelyhet ugyanott találtam meg ahol régebben tartottunk. Biztos apa ezt a családi „hagyományt” is őrzi. Megfogtam a tányért lehuppantam a nappaliban a kanapéra, s bekapcsoltam a tv-t. Pont Justin volt benne, a mai koncertjét említették. Mikor végeztem kikapcsoltam a tv-t, a tányért betettem a mosogatógépbe és felrohantam a szobámba. Elmentem zuhanyozni, majd felhívtam apát és Jess-t. Apával kezdtem, jobb a nehezén túlesni.
- Öhm… Apa?! – kérdeztem kissé félénk hangon a telefonba.
- Szia Allyson. Jól aludtál? És bocsáss meg a tegnap estéért, kissé túlreagáltam a helyzetet, és még mindig kisgyerekként kezellek, pedig kész nő lettél 5 év elteltével.
- Hát igen. Csak azt szeretném kérdezni, hogy ma elmehetnék-e Jessicával egy koncertre?
- Persze, de azért a nap folyamán néhányszor hívj fel, hogy tudjam jól vagy-e. – mondta apa, s hallottam a hangján, hogy kezd rájönni, már nem lehetek a „saját kicsi fénye”.
És ekkor belépett a szobámba Ashley kezébe a kicsivel.
- Rendben, de most leteszem, mert itt van Ashley és még Jessel is kell beszélnem.
- Oké, majd hívj! Szia!
- Szia! – Mondta Ashley, a mostohaanyám.
- Csak szólni akartam, hogy ma elmegyünk egy régi barátnőmhöz.
- Rendben. Én ma úgy is Jessicával megyek el egy koncertre.
- Na, csak ennyit akartam, de akkor mi nem is zavarunk tovább. – mentegetőzött, majd becsukta a szobám ajtaját.
- Rendben, jó szórakozást! – mondtam.
Ezután felhívtam Jesst, megbeszéltem vele a programot. Felvettem egy fehér sortot, egy rózsaszín hosszú ujjú felsőt, miből a fél vállam kilógott. Belebújtam a hófehér Converse cipőmbe. Mire készen lettem már csöngetett is az ajtón Jessica.
- Szia Ally, indulhatunk? - kérdezte Jess.
- Szia Jess, persze! – mosolyogtam.
Egész úton beszélgettünk a régi szép időkről, majd megálltunk egy földalatti parkolóházban. Ott találkoztunk Justinnal és Ryannel. Köszöntünk egymásnak, s beszálltunk egy fekete, sötétített üvegű autóba.
- Gyönyörű vagy Ally! – bókolt nekem Justin, miközben Ryan és Jess egymást ölelgették.
- Öhm… köszönöm Justin! – nevettem, majd egy kicsit elpirultam.
Megérkeztünk a koncert helyszínére, s 3 biztonsági őr és Justin testőre bekísért minket a színpad mögé. A közönség félelmetes volt, sikítozó lányok, akik bármit megtettek azért, hogy Justin kezét megfoghassák, vagy csak egy másodpercre rájuk figyeljen. Justin 3 számot adott elő. Baby, One Time és One Less Lonely Girl. Kívülről fújtam mind a 3 dalnak a szövegét, s Jessicáékkal a backstage-ben tomboltunk. Mikor a One Time véget ért Justin lejött hozzánk, belekortyolt a szénsavmentes vizébe, majd megfogta a kezem, s felvitt a színpadra. Kezembe adott egy piros rózsát, majd elénekelte nekem a One Less Lonely Girl-t. Nagyon elpirultam és zavarba jöttem, de tudtam, hogy Justin is egy kicsit izgul.
Mikor vége lett a számnak Justinnal kézen fogva jöttem le a színpadról, majd egy puszit nyomott a számra, s belesúgta a fülembe: csodálatos vagy! – hirtelen nem tudtam mit tenni, megöleltem, s én is visszapusziltam. Éreztem, hogy a közönségből a lányok a szemeiket a hátamra meresztik, s majd meg tudtak volna ölni.
A többiekkel visszamentünk a parkolóba, s elköszöntünk egymástól.
- Mit szólsz akkor egy ebédhez? Csak mi ketten… - kérdezte Justin.
- Remek, mehetünk is, csak még beszélek Jessel… – mondtam.
Mikor odamentem Jessicához Ryan magunkra hagyott, s elindult Justin felé.
- Rólad beszélnek, bejössz Justinnak! – mondta Jess.
- Tudom, aranyos, nem tudom, mit tegyek… - mondtam.
- Csak tedd azt, amit a szíved diktál! Ha bármi van, hívj fel! Bármikor! – hallottam Jessica hangján, hogy kezd rájönni, ez a barátság örökre szól.
- Rendben.
Beült a kocsiba Ryannel és elhajtottak a kocsival. Én és Justin beszálltunk a fekete Range Rover-be, majd mi is elindultunk.
A szívem hevesen vert, éreztem a bőrömön, hogy nagyon húzódik.
- Nyugi, ne izgulj! Vigyázok rád! És ha akarod, felhívhatod Jesst az én telefonomról is.
- Hallottad miről beszélgettünk? – kérdeztem, majd belenéztem a csoki barna szemébe, s melegség fogott el.
- Ismerem Jesst, sőt a lányok már csak ilyenek. – viccelődött, majd a kezét a térdemre tette.
Mikor megérkeztünk az étteremhez megint előtört belőlem az izgalom.