-Shh! Lucie! Fogd már be. – tapasztottam be gyorsan húgom száját.
- Dehogy! A nővérem vagy. Szóval jogom van megkeseríteni az életed. És ennek a beválási esélye, egy a kettőhöz. – mondta Lucie elmélyedve. Értetlenül néztem rá. Ez mióta lett tudós?
- Mit mondtál? – nevet fel szerelmem.
- Süket. – forgatja a szemét.
- Lucie. Mi van veled? – leguggolok hozzá, és mélyen a szemébe nézek. Megfogom vállát, és kicsit megrázom. – Hova lett az én kedves, aranyos húgom? Hol van? Mi van veled? – zúdítottam rá a kérdéseimet.
- Nem ’tom. – már MSN-es szavakat is használ? Oh.
- Na jó, nem rontom el a karácsonyi hangulatot. Menjünk vissza. – felálltam, odaléptem Justinhoz majd átkaroltam derekát. Hirtelen közel hajolt hozzám. Csak pár centi választotta el puha, hívogató ajkaitól. Szívem felgyorsult, ereim összeszűkültek. Sokk hatás alatt voltam. Ajkamba haraptam, és mélyen bogarásztam nagy, mélybarna álmodozó szemeit.
- Menjünk le. – mormoltam ajkaiba csukott szemmel.
- Ne máár. – nyavalygott.
- Ah. Máris kezditek előröl?? Inkább megyek. – komolyan le tudtam volna ütni. Kezdtem megutálni a húgomat. Annyira kotnyeleskedő lett fél év alatt.
- Akkor ketten vagyunk… - kezdett be JBiebs.
- Ketten, plusz az egész ház aki meghallhat minket. – vontam fel szemöldököm, majd kedvesen rámosolyogtam. – Menjünk. – megfogtam kezét, és lehúztam az emeletről.
- Na milyen volt az emeleten? – nevetett fel Pattie. Oké, szóval Lucie beárult minket.
- De mi nem is… - kezdtem bele a mondandómba zavartan.
- Nyugi, semmi gond nincs belőle. – kuncogott anya.
- Najóó. Semmi nem volt az emeleten, világos? – húztam fel szemöldököm. De hirtelenzavarba jöttem, és éreztem, hogy elpirultam. Inkább a piros nadrágomat néztem, mintsem Pattie, vagy anyu szemébe nézzek.
- Azt hallottuk volna, ha... – hadarta Emily.
- EMILY! – förmedt rá Justin. – Sh! – tette mutatóujját a szájára.
- Jól van na! – nevet fel hangosan. Bátorítóan megfogtam Justin kezét, és leültünk a kanapéra.
- Akkor már csak te maradtál. – mosolyog rám Pattie. Feláll, odalép a karácsonyfához, és egy kis dobozt nyom a kezembe, és fülig érő mosollyal vigyorog rám.
- Köszönöm. – mosolygok rá kedvesen. Kibontom, és egy Blackberry-s doboz van benne.
- Úristen. -  suttog magam elé, és bőszen kibontom a dobozt. Egy mélyfekete Blackberry. – Annyira köszönöm! – odalépek hozzá, s megölelem. Ez az ajándékozás gyorsan lepörgött. Anyától egy iPodot kaptam, meg egy nagy kosár csokit, Lucietől egy saját készítésű képeslapot, majd végül Justin következett:
- Akkor, utoljára én jövök. – mosolyog rám azzal a hihetetlenül édes mosolyával. Már csak két csomagolt ajándék következett. Az enyém, és az övé.
- Tessék. – mosolyog rám, és egy borítékot nyom a kezembe. Megvillantja azt a hihetetlenül édes, hófehér, ördögi mosolyát. Kibontom, és egy levelet forgatok a kezemben.
- Hajtsd ki. – mindenki izgatott néz rám. Kihajtom a lapot, óvatosan. Mikor meglátom, alig hiszek a szememnek.
- Luxushajóút? – kiáltok fel, és Justinra vetem magam. De akkora erővel, hogy hátra esünk a kanapén, és hirtelen arra eszmélek, hogy érzékien simogatja hátamat.
- A Karib-szigetekre. – mosolyog, majd felállok.
- Ezt nem hiszem el! – ugrálok örömömben. Ránézek Jusra, és látom rajta, hogy ugyanúgy örül neki, mint én. Csokibarna szemei vágytól feltüzelve csillognak, és látom rajta, hogy nagyon gondolkodik valami. Férfiak… egyből látni rajtuk, hogy mire gondolnak.
- Akkor – odalépek a fához, és felemelem a becsomagolt dobozt – Tessék. – s egy csókot lehelek ajkaira. Annyira puha, annyira édes, és vadítóan szexi. Túlságosan is.
- Csoki? – csillan fel szeme. – Ezt ma mindet megeszem! – markol bele a nagy halom cukorkába.
- Van ott még az alján valami. – mosolyodok el, és szemeit fürkészem. Furcsán néz rám, és elkezd kutatni a sok cukor között.
- Megvan! – mondja fülig érő mosollyal. – Fehér Casio G-SHOCK? – csillan fel szeme. – Imádlak! – ugrik a nyakamba. Szorosan magához húz. Mélyen belélegzem vadító illatát. De van még egy meglepetésem a számára.
- Fordítsd meg. – alaposan szemügyre veszi az órát, majd megfordítja, és a hátoldalát nézegeti.
- Forever? – harap alsó ajkába, majd fülig érő mosollyal az egész család előtt megcsókol. De ez olyan más volt. Olyan érzéki, mégis vad, és szenvedélyes. Mind a ketten szuszogva válunk szét.
  Elmúlt három óra, de Justin és én még mindig fent voltunk. A kanapén ültünk Pattie társaságában.
- Nem akartok elmenni hozzánk? Nyugodtan aludhattok ott is. – mondja rezzenéstelen arccal. Jusra nézek, akinek könyörgő tekintetén akad meg a szemem. Kérlel, és könyörög.
- Oké. – ördögi mosoly jelenik meg az arcán. – Megyünk? – néz rám elbűvölő tekintetével.
- Persze. –mosolygok rá, majd felállok a kanapéról, megfogom kezét, s beülünk az autóba.
  Ez az a pillanat, ahol csak az érzékein irányítanak, semmivel sem törődve, csak magunkkal. Hat hónap szenvedés, hat hónap különlét bármiféle ölelkezés, vagy egyéb nélkül. De most ezt mindet egyszerre pótoljuk be.