Ijedten vártuk az ajtón betoppanó személyt.
- Szép karácsonyt! – énekelt egy ismerős hang.
- EMILY?! – pattanok fel az ágyról s egyből a karjaiba ugrok.
- Anyám elengedett. Még épp elértem a járatot. – hihetetlen boldogság futott át rajtam. Fél év telt el, de a baráti kötelék nem változott köztünk. Sőt.
- Anya, ügye maradhat? – fordulok anya felé fülig érő mosollyal.
-  Persze. Tudod, hogy szívesen látjuk! – mondja kedvesen, majd ő is megöleli Emilyt. A teraszunkon hagyta az ajándékokat, majd behozta a karácsonyfa alá.
  De… várjunk csak… Nekem nincs semmi ajándékom. Mit adjak neki?!
  Talán… nemrég vettem egy új iPhone-t. EZAZ! Az iPhonom. Odaadom neki. Végülis a legjobb barátnőm, és ennyi jár neki. Megérdemli.
- Mindjárt jövök… elmegyek. – hova megyek? Hova megyek…? – Vécére. – bököm ki ijedten. Mindenki furcsán néz rám. Hm. Mostanában mindig mindenki furcsán néz rám. Ennyire megváltoztam, vagy mi van? Áh…
 Gyorsan felszaladtam a szobába. Nincs sok időm. Gyerünk, gyerüüünk!
 Felkaptam az éjjeliszekrényemen fekvő iPhone-t, beledobtam egy kis dobozba, mellé tettem a papírjait, gyorsan becsomagoltam egy kis dobozba, és már szaladtam is lefele hátam mögé rejtve Emily ajándékát.
 A „vécézésem” nem tarthatott tovább kettő-három percnél.
 Valamivel el kell terelnem a figyelmüket, s majd akkor szépen eldughatom a karácsonyfa alá a dobozt.
 Valami…
- OTT REPÜL A TÉLAPÓ! – lássuk be, ez elég gyatra figyelemelterelés volt a részemről, de mindenki az ablak felé fordult. Kivéve… Justin. Egész végig engem nézett, és még a „Télapóm” sem érdekelte. Végigmért, és sokáig időzött az arcomon.
 Gyorsan odaszaladtam a fához, és letettem a fa alá a dobozt. De egész végig a hátamon éreztem Justin meleg pillantását.
- Hol? – néz rám Lucie kíváncsian.
- Ja…. lehet, hogy csak egy hullócsillag volt. – hebegtem-habogtam.
- Oh. – sóhajtott fel szomorúan húgom. – És kívántál?
- Minden kívánságom teljesült. – mosolygok rá. Hiszen szebbet sem kívánhatnék egy fenyőfa illatú otthonnál, tele szeretettel, és békességgel. Főleg, hogy mindenki itt van, akit szeretek.
- De térjünk vissza az AJÁNDÉKOKHOZ!! – ordítozott Lucie, s szinte folyt a nyála a kisebb-nagyobb szépen becsomagolt ajándékok láttán. Mindenki hangosan felnevetett.

 Emily, Pattie mellett foglalt helyet.
- Azt hiszem mi jövünk. – állt fel anya. Megfogott két dobozt, s az egyiket Pattinak, másik Justinnak adta.
- Ezt tőlem, Mirandától, és Lucietől. – mondja lágy hangon anya.
- Nem,nem. – rázom fejemet. – Csak tőletek. Én külön készültem. – nézek rájuk bociszemekkel. Kedvesen elmosolyodnak, s nekilátnak az ajándékok kibontásához.
- Rock Band 3? – nevet fel boldogan, s ragyogó szemekkel Justin. – ÁLLATI! Már rég fűztem anyát a játékért! Köszönöm! – öleli meg anyát. Most Pattien volt a sor.
- Receptkönyv? – forgatja kezeiben a könyvet. – Háromszáz recepttel? – fülig érő mosollyal öleli át anyát.
- Sütis könyv? – csillan fel Justin szeme. Örömteli hangon felnevetünk. Fejemet Justin vállára döntöm, s szorosan mellébújok. Hirtelen rám néz, s szemeimet fürkészi. Minden apró részletet megnéz rajtam. Az egész ajándékozósdi megszűnik, és csak mi vagyunk. Ketten. Együtt. Érzem, hogy arcom rákvörössé válik. Mélyen beszívom pólója hihetetlen illatát. Bizsergés fut át a egész testemen. Nem tudok másra koncentrálni, csak magunkra. Azok a mélybarna, érzelmekkel, és vágyakkal teli szemei csak rám várnak. Örökké. Érzem, hogy örökké.
- Mindjárt jövök, csak felmegyek. Egy perc. – bújtam ki öleléséből. Fájdalmas volt, de úgy éreztem fel kell most állnom, s itt kell hagynom egy picit ezt a „tömeget”. Lassan felmegyek a lépcsőre. Még egy gyors pillantást vetek Justinra. De ekkora, valami hihetetlen dolog folyamán, elkaptam tekintetét.
- Megnézem, minden rendben van-e vele. – pattan fel a kanapéról Justin, s utánam jön. Már rég fent volt az emeleten. Már mentem volna be a szobámba, mikor Justin a kezem után nyúlt. Közel húzott magához és csókolni kezdett. Elöntött a forróság, a melegség, és a bizsergés minden formája. Kellett már ez az érzés, és rengeteget be kell pótolnunk. Azok a bizonyos pillangók a hasamban ismét feléledtek, és keringőt jártak. Szívem hevesen vert, lábam remegett. Először a számat csókolta, aztán az arcomat, majd a nyakamat. Bőröm olyan forró volt, mint a tűz, mintha órákig a napon feküdtem volna, s mikor újra megtalálta számat, éreztem hogy testem az övének feszül. Beletúrt a hajamba, s miközben folyamatosan csókolt, lassan nekidöntötte a hátamat a falnak. Szerettem Justint, és akartam most mindennél jobban, s ahogy csókolóztunk, kezemmel lassan a hátát és vállát simogattam. Minden apró érintése olyan volt, minta elektromosság szaladt volna végig a bőrömön, és lehelete forró volt, akárcsak az enyém.
 És itt éreztem, hogy olyan állapotba kerültünk, ahol már csak érzékeink irányítanak.
  A keze a hátamat és a hasamat térképezte fel, amikor megéreztem, hogy a mellkasomra teszi a kezét, eltoltam magamtól.
- Kérlek –leheltem -, abba kell hagynunk.
- Miért? – mormolta a fülemhez, majd apró csókokat adott a számra.
- Mert rengetegen vannak lent, és bármelyik pillanatban feljöhet valaki. Lehet valaki most is itt néz minket.
- Csak csókolózunk. – eresztett egy féloldalas ördögi mosolyt.
- Aha, és valahogy egymásba vagyunk gabalyodva. – nevetek fel.
 Justin arcán erőtlen mosoly jelenik meg.
- Miért? Nem csak csókolóztunk?
- Csak annyit mondtam, hogy ebből több is lett volna..  mint csókok. – igazítottam meg a pólómat.
- És mi ezzel a probléma? – csillan fel szeme.
 Jobb ha befejezem ezt a játékot. Még ha nem akarom, akkor is.
- Igazad van – sóhajtott, miközben szorosan átölelte a derekamat. – Megpróbálom visszafogni magam.
- Ez. Annyira. Hányás. Volt. – jelenik meg hirtelen előttünk Lucie.
- Te kémkedsz utánunk? – rebbenünk szét Jussal.
- Nem volt nehéz. Innen úgy tűnt, hogy Justin kiszorítja belőle az összes levegőt.
- Nem akartam. – ellenkezett Justin a húgommal.
- Majd megérted, ha idősebb leszel. – mosolyodtam el kedvesen. – Minek jöttél fel?
- Anya küldött fel. De úgy látszik nektek jobb dolgotok is akadt az ajándékozáson kívül. Ha lehet ne itt szexeljetek.
- Elragadott a szeretet heve. – méreget végig Justin. Halkan felkuncogok, majd Luciere nézek.
- Mi nem … szexeltünk. – nézek értetlenül húgomra. – Csak csókolóztunk.
- ANYAAA! – ordítozik Lucie. – JUSTIN ÉS MIRANADA ELŐBB AZ EMELETEN…