-Sziasztok. – jött oda hozzánk két lány. Oké… most már minden egyes turnéállomáson féltékenykednem kell?
- Sziasztok!- köszöntünk egyszerre Justinnal. Megöleltük őket.
- Dorina vagyok. – mosolyog kedvesen egy barna, félhosszú hajú lány.
- Én meg Alíz. – milyen aranyos akcentusuk van. Szemük mindekettőjüknek ragyog, és Justin minden egyes centijét átbogarásszák szemükkel.
- Miranda. – mosolygok kedvesen. – De ő kicsoda? – mutatok egy barnás-fekete hajú lányra, aki éppen Ryannel flörtölt.
- Áh, Kim. – Alíz a szemei forgatja. Már éppen tenném föl a kérdést… - Kardashian.

- Milyen Kardigán? – értetlenkedek. Kardashian? Nem hallottam még felőlle. Alíz épp válaszolna, de egy roppant hangos sikoltozó csajra leszünk figyelmesek.
- Sziasztoook!  Justiin! – rohan elénk Kim. Justinra nézek, aki nagy szemekkel engem néz s mintha csak ennyit mondana: „Segíts!”.
- Öhm, Hello. – köszönöm dadogva Jus.
- Ők kik? – néz összeszűkült szemekkel a két lányra.
- VIP-s lányok. Jegyet nyertek. –jön oda Scooter. Tekintete egyből Kim mellére vándorol. - Hé cica, van gazdád? – ördögi mosoly jelen meg Scooter arcán.
- Niincs. –nyávogja. – Miauu! – döbbent tekintettel, s leesett állal bámulok rá. Ránézek a lányokra, akiknek körülbelül ugyanilyen a tekintetük. Ez undorító… Fúj!
- Menjünk próbálni, aztán majd beszélgettek. – lép mellém Pattie.  Ránézek, arckifejezése sürget. Bólintok, s a színpad felé veszem az irányt.

Dorina szemszöge:
A színpad mögötti kanapén ülünk.
- Úristeen. Mikor odajött Justin azt hittem kifolyik a nyál a számból! – kórusban nevetünk Alízzal.
- De ez a Kim nekem nagyon ellenszenves…- hátradől, arcából kiveszem, hogy most gondolkodik.
- És ráhajtott Scooterre. – sóhajtok fel. Lépteket hallok magunk mögül.
- Vagy inkább Justinra. – Miranda huppant mellénk. Hangja halk, szomorú, szemei könnyesek voltak. Fejét lesütötte.
- Mi a baj? – kérdezem szomorúan.
- Justin Kimmel beszélget. Odamentem hozzájuk, és Kim egyből elküldött. Justin pedig egy szót sem szólt. Meg sem védett. – szemeiből patakként folytak a könnyek.
- Kim… mindig is ilyen volt. Láttad a mellét? Tömött plasztik! – háborodik fel Alíz. Justinból pedig nem néztem ki, hogy így bánik Mirandával.
- Mindig is ilyen volt veled? – kérdezem halkan.
- Nem. Nem.. Csak most, hogy itt van Kardakisan. Vagy ki. – látszott rajta, hogy nagyon megviselte a dolog.

Alíz szemszöge:
- Minden rendben lesz. – próbálom bíztatni, de nem hatok rá. Sminkje elfolyt. Fejét tenyerébe mélyeszti. Hirtelen Ryan lép elénk.
- Justin? – érdeklődik. Kezében egy fekete elektromos gitár volt. Nem válaszol senki. Gyorsan Mirandára néz. Hirtelen meleg tekintete fagyossá válik.
- Miranda?! Jól vagy, minden rendben van? – leguggol a lány elé.
- Persze, minden rendben. – szipog. Istenem, annyira sajnálom szegényt. – Ott beszél Kimmel.
-  Köszi. – mosolyog, s kedvesen megsimogatja haját.
- Justin! Gyere már! – halljuk Ryan kiabálását. – Te jössz!
- Megyek! – szalad el előttünk Justin. El szaladt előttem Justin… Justin Bieber… ahw. De ránk se nézett. Kim közeledett.
- Mi van cicuskák? – éppen le akar ülni, de Miranda oda teszi a kezét.
- Bocs, de foglalt. – nem néz Kim szemébe, csak a fejét fogja.
- Nem vagyunk cicuskák. –kezdek ideges lenni. - Fullplasztik. – vetem oda, s forgatom a szememet. Látom, hogy egy frappáns visszavágó szövegen gondolkodik, de nem jut eszébe semmi. Hogy is juthatna… esze sincsen.

Dorina szemszöge:
- És most szeretnék két lányt felhívni az One Less Lonely Girl számhoz. – hallottuk a színpad felől a hangot. Szívem őrülten dobogni kezdett, kezeim remegtek. Most Justin felhív minket a színpadra?
Felén közeledett, és megfogta a kezünket. Felhúzott minket a színpadra, és leültünk egy fekete székre. Kezében két nagy vörös virágcsokor volt.

Alíz szemszöge:
Elvettük a vörösrózsa-csokrot. Justin közel hajolt hozzám. Éreztem meleg lehelletét, szívem egyre hevesebben vert. Most megcsókol? Uramisten.

Nem, csak egy puszit nyomott az arcomra. De nem éreztem, hogy átlagos puszinak. Volt benne valami nagyon különleges.
Dorinához is odahajolt, és egy puszit adott az arcára. Rákvörös lett. Csakúgy mint én.
Megfogta a kezemet, és közel húzott magához. A csokrot a széken hagytam. Nagy, bociszemekkel néztem rá. Énekelni kezdett egy sort a Favorite Girl-ből. Szívem őrült módon kalapált, szám széle az idegességtől reszketett. De elengedett. Kezeit kicsúsztatta az enyémből és Dorinát is „megtáncoltatta”.
De… vége. Ideje volt lemennünk a színpadról. Megfogtuk a csokrot és leültünk a kanapéra. Miranda már nem volt ott.

Miranda szemszöge:

Leültem Justin mellé, hiszen még hátra van a díjátadó.
- Szeretsz még? – suttogom halkan. Lehajtom fejem, nem akarok a szemébe nézni. De nem hallok választ.


Egész végig a színpadon produkáló Kardase-t nézte. Nem figyelt rám. Felém se tolta a fejét. Ő aki megváltoztatta az életem... Szívem szúrni kezdett, nehezen kapkodtam levegő után. Ziháltam. Szívem gyorsan kalapált. Felálltam és a vészkijárat felé vettem az irányt. Az oda fele vezető út örökkévalóságnak tűnt. Kezemet szívemhez kaptam. Iszonyatosan erősen szúrt. Ránéztem az ajtó előtt álló őrre. Bólintott, s kinyitotta az ajtót.
A hűs levegő belekapott a hajamba. A falnak dőltem. Egyedül éreztem magam, de mégis úgy, mintha itt lenne mellettem Justin.

30 perccel később:
- Miranda! – Justin volt az. Kiabált. Mérges volt…Kinyitotta az ajtót. –Lelépsz és ott hagysz? – becsukta maga mögött csendesen az ajtót. Megráztam a fejemet. Nem tudtam beszélni. Óriási gombóc vert tanyát a torkomban. Úgy éreztem megfulladok. Szívemhez kaptam, ami most még jobban görcsölt. Halálérzetem volt. Láttam magam előtt, ahogyan szívem egyre lassabban és lassabban ver, majd örökre megáll. Lábaim remegni kezdtek, és összeroskadtam. Fejem hangosan koppant a földön. Nem hallottam tovább a külvilág zajait. És éreztem. Szívem egyre lassabb ütemet diktált. Kezeim remegni kezdtek, szemembe könnyek gyűltek. A hideg könnycsepp végig folyt az arcomon. A könnyek sokaságától minden elmosódott. Talán örökre.