Reggel Justin halk szuszogására ébredtem. Ugyanabban a pózban ébredtem fel, ahogyan elaludtam. Átöleltem a derekát, és hasát simogattam.  Szívem egyre gyorsabban kalapált.
- ’ Reggelt. – ébredezett Justin. Megtörölte a szemét, és egy puszit nyomott a hajamra.
- Neked is. – a takaró alatt megkerestem a kezét. Összekulcsoltam ujjainkat s még lustálkodtunk. A szobában sötét volt még, a redőnyök le voltak húzva. Justin mozogni kezdett, és kikászálódott az ágyból. Értetlenül néztem rá, de ő a fürdőszobába vette az irányt. Fél perc múlva vissza is jött. Visszabújt mellém, és szorosan magához húzott.
- Hol voltál? – néztem felé kedvesen.
- Részletesen mondjam el? – nevetett fel halkan.
- Nem muszáj. – újra összekulcsoltam ujjainkat, és a testemet jókora adag melegség árasztotta el. Nem válaszolt, csak szelíden megcsókolt. Pont úgy amikor először csókolóztunk. Kirázott a hideg, s egyszerre lett meleg is.
- Szeretlek. – suttogta alig hallhatóan. Semmi kedvem nem volt kimászni mellőle, de fel kell öltöznöm. – Ne menj. – behunyta szemét, és a nyakamat puszilgatta. Szívem hevesen vert. – Most még ne… - lágy hangja simogatott.
- Soha nem hagylak el. – duruzsoltam a fülébe csendesen. Éreztem a karján, hogy kirázta a hideg. Fejemet a mellkasára fektettem. Szíve egyre hevesebben vert. Lélegzése gyorsult
- Kimegyünk ma a parkba? – kérdeztem kedvesen. Szemei felragyogtak, s igéző pillantását rámvetette.
- Persze. – mosolygott rám elbűvölően. Felkeltem Justin mellől, s a szerkényem felé vettem az irányt.

Kivettem a szekrényből egy szürke répanadrágot, és egy kék pólót. Kimentem a fürdőszobába s levetettem a pizsamámat. Átvettem a ruhát majd visszamentem a szobába. Justin már várt. A fehér póló volt rajta, az ágy szélén ült, és már az ágyat is megigazította. Ledobtam a pizsamámat a szoba legtávolabbi végére, s Jus ölébe ültem. Beletúrtam puha hajába, s ajakira vetettem magam.
- Gyertek enni! – Lucie nyitott be de iszonyat vörös fejjel meredt ránk. Egymásra néztünk Jussal, s nevetve indultunk lefele a lépcsőn. Megszorította kezemet. Az egész lakást bekeringte anya édes palacsinta illata.
Leültünk az asztalhoz, s anya elénk rakott egy nagy tál palacsintát.
- Köszönjük. – mosolygott Justin elbűvölően anyára.
- Nincs mit. Jó étvágyat. – tíz perc alatt meg is reggeliztünk. Még mindig az asztalnál ültünk. Justin kezét a combomra helyezte, s ujjai egyre feljebb kalandoztak.
- Justin…! – suttogtam s nagy szemekkel néztem rá. Nem tudtam ellenállni mosolyának, és csillogó szemének. Közel hajoltam hozzá. Bőrömet meleg lehelete simogatta. Ajkunk összeért, s a testemben rögtön szétáradt a melegség, és teljes biztonságban éreztem magam.
- Fúúj. Muszáj itt mindenki előtt? – háborodott fel Lucie. Hallottam anya halk kuncogását. Éreztem, hogy arcom lángvörös lesz ezért gyorsan felpattantam, és a kanapéra huppantam. Justin még mindig ott volt az asztalnál és Lucievel cseverészett.
- Mehetünk? – kérdezte lágy hangon. Ott állt mögöttem… Felálltam s elindultunk a parkba.
- Mutatok valamit! – nevettem fel, s magam után húztam Justint. Az utat már benőtte a gaz. De nagyon kellemes virágillat terjengett a friss  levegőben.  
- Hova megyünk? – kacarászott. – Parlagfüvet szedünk?

Megtorpantam.

- Ssssh. – ujjamat ajkára tettem. Szívem hevesen kezdett verni, ahogyan puha ajkain landoltak ujjaim.
- Mi az? – kérdezte tőlem halk, rekedt hangon.
- Hallod ezt? – mutattam az égnek. Rengeteg kis madár csiripelt felettünk. Odahúztam egy fához. - Mikor kicsi voltam. Olyan tíz éves. Rengeteget jártam ide… Sosem voltak igaz barátaim. Mindenki csúfolt, mutogattak rám.  Akkor télen elegem lett az életből, és menekülni próbáltam. Éppen jégeső volt. A parkon át jöttem haza az iskolából. Nem bírtam tovább menni, így megálltam az egyik fa alatt. Felnéztem. A fáról jégcsapok lógtak. Tényleg.. mint a mesékben. Földbe gyökerezett a lábam. Csak álltam alatt, és azt képzeltem, hogy hercegnő vagyok egy kristálypalotában. Az tényleg… csodaszép volt. Ezt soha.. senkinek nem mondtam el. – csak a nagy lombos fát néztem, ami most tele volt vibráló zöld levelekkel. Ránéztem Justinra kinek reményekkel s együttérzéssel teli szeme csillogott.  Szívem egyre lassabban vert. Megnyugvásra leltem. Leültünk a fa alá, beleültem Jus ölébe és összebújtunk. Belélegeztem pólója frissen-mosott illatát. Behunytam szemem s hallottam, hogy szívünk egyszerre dobban.
- Mikor először találkoztunk.. azt hittem észre sem vennél. De akkor nem is fájt.. hiszen azt gondoltam gyorsan ejtenél… - még jobban húzódtam hozzá.
- Amikor először beléptél az ajtón azt hittem, hogy angyal látok. Ezért próbára tettelek. Próbáltalak.. féltékennyé tenni.  – gonosz ámde bűnbánó vigyor jelent meg az arcán.
- Féltékennyé? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Igen. – bazsalygott rám kedvesen. – Elkezdtem Emilyvel flörtölni… de közben nem tudtam levenni rólad a szemem. Magával ragadó voltál. Olyan.. nem-átlagos-csaj. És most a sorssal fogtam kezet, hogy velem vagy. – lágy szavai melegséggel töltötték el testemet.

- Először azt hittem, hogy csak új kalandot keresel. Aztán… mikor elmondtad ott abban a sötét helyiségben, hogy mit érzel… Éreztem, hogy tényleg komolyan. Komolyan gondolod, és nem akarsz kihasználni.
- Hogy is akarnék én kihasználni egy ilyen jó csajt?! – nevetett felém. Percekre elhallgattunk, s csak élveztük egymás szuszogását.
-  Örökre velem leszel? – kérdeztem félénk hangon.
- Nem akarom, hogy a gyerekeink apa nélkül nőjenek fel. Úgy ahogyan én. Nem akarok nekik rosszat. Soha nem hagynálak el. – gyerekeink? Gyerekeink. Hmm. Egy fiú.. meg egy kislány.. Gyerekeink… Melegség öntötte el a szívemet.
-  Justin az egyetlen ilyen jó pasi a világon, vagy csak én vagyok ennyire szerencsés, hogy kifogtam? – gondolkodtam magamban. Legalábbis azt hittem, hogy magamban. Mikor végre észhez kaptam, addigra Justinnak az arcán széles vigyor ült. – Ezt hangosan mondtam ügye? – éreztem, hogy arcom rákvörös lesz. Nem válaszolt csak megfogta kezemet.
- Érzed ezt? – kezemet szívére tette. Könnyed ritmust járt. Bólintottam. - Ez normális érzelem. Ilyeneket akarok még átélni veled. Erre Te döbbentettél rá, és Te mozdítottad meg bennem ezt a kellemes érzelmet mikor először találkoztunk. Azóta felfordítottad bennem az egész világot. Rámutattál a tényekre, és arra, ami igazán fontos az életben. – mikor  végig mondta én is éreztem. Együtt éltük újra, mikor először néztünk egymás szemébe. Gyomromban pillangók röpködtek, a levegőt zihálva vettem, szívem hevesen vert.

-  Szerelem. – böktük ki egyszerre, másodperc pontosan. Belenéztem a szemébe, ő pedig az enyémbe. Egyszerre kezdtünk közeledni egymás felé. Lassan. Újra és újra éreztem, hogy semmi nem állhat közénk. Kezeiben biztonságban vagyok, senki nem bánthat. Ajkai az enyémet súrolták. Nyelvünk összeért, s érzelmes keringőt jártak. Nem tudom meddig voltunk ott, de nem érdekelt az idő múlása. Elváltak ajkaink, s mind a ketten hangosan szuszogtunk. Szívem lobbanékonyan vert, kezeim remegtek. Justin hatása alatt voltam.

- Eljössz velem vacsorázni? – tekintetemet kereste. Miután megtalálta mélyen belenézett s azt bogarázta. Hirtelen megrázta a haját, amitől úgy éreztem, hogy szétfolyok, ott helyben. Mélybarna, ábrándos tekintete álomvilágba vitt. Olyan volt, mintha délibábot látnék.