Justin Bieber 1994. március 1.-jén született az Ontario állambeli Londonban, és Stratfordbannevelkedett. Édesanyja, Pattie Mallette 18 éves volt,amikor terhes lett Justinnal. 2007 elején, 12 éves korában második helyezést ért el egy stratfordi énekversenyen. Később Pattie rengeteg videót tett fel a YouTube-ra, melyeken Bieber számtalan R&B dalt dolgozott fel, majd a videók egyre növekvő népszerűségre tettek szert.Scooter Braun videókat keresett egy másik énekesről, és véletlen kattintott Justin egyik videójára, amely lenyűgözte, és felvette Pattie-vel a kapcsolatot. 2008 októberében Usher az Island Records lemezkiadóval szerződtette le Biebert.
-Tessék? – néztem rá értetlenül.
- Benne vagy? – kacéran felhúzta a szemöldökét. Az ájulás kerülgetett.
- Már megfürödtünk nem? – mutattam vizes pólómra.
- Nem érdekel. – odajött hozzám, és szorosan megölelt. Éreztem, hogy teste felhevült, és hogy gyorsan kapkodja a levegőt. Nyomtam a szájára egy puszit.
- Nem. – néztem rá kihívóan. Ha azt akarja, hogy együtt fürödjünk, akkor „dolgozzon” meg érte. Elmosolyodtam magamban, ezen a béna kijelentésemen.
- Kérlek. – a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem bírtam ellenállni neki. De erős késztetést éreztem, hogy nemet mondjak neki.
- Kérhetnék ruhát.. megint? – éreztem, hogy arcom elvörösödik.
- Várjunk csak… nem úgy volt, hogy ma találkozol az apukáddal?
- ÚRISTEN. – elfelejtettem. Hogy lehetek ekkora marha?! Áh! Agyam pörögni kezdett, és rettentően elkezdett zúgni. Kiviharoztam a szobából, de a lépcső felső fokán megálltam.
- De.. így nem mehetek haza… - gyorsan visszaszaladtam Justinhoz, aki már ruhával a kezében várt. Egy fehér fölső volt a kezében.Elmosolyodtam. –Köszi. – nyomtam egy puszit puha arcára, és elvettem a kezéből. Nem érdekelt, hogy most Justin lát-e vagy sem, de és gyorsan lekaptam magamról a vizes ruhámat. Ledobtam a földre, és felvettem a fehér pólót. Iszonyatosan jó illata volt. Szívem egyre csak gyorsabban és gyorsabban vert. Megfordultam és azok a nagy álmodozó barna szemeivel engem figyelt.
– Mi van? – mosolyogtam rá ártatlanul.
- Muszáj elmennünk hozzátok? – nézett rám szánakozóan. Annyira édes volt. Félre biccentettem a fejemet, és úgy mosolyogtam rá.
- Háát. – pórbáltam húzni az agyát.
- Naaa, Nem bírok a véremmel. – nevetett fel. Elindult felém. Egy töredék másodperc alatt az arcom és az ő arca között csak pár milliméter volt. Hallottam, ahogyan a levegőt veszi. Testemben újra és újra a melegség áradt szét. Éreztem forró leheletét, ami arcomat bizsergette. Lágyan megcsókolt.
- Ott aludhatnál nálunk. – mosolyogtam rá kedvesen.
- Anyukád otthon van? – csillant fel a szeme.
- Aha. – kuncogtam.
- Akkor inkább maradjunk itt. – kivillantotta rosszfiús mosolyát s megrázta a haját.
- Hogy csinálod ezt? – mutattam a hajára és kiskutyaszemekkel néztem rá.
- Ezt? – ismét megrázta a haját.
- Eeeezt… - olvadoztam.
- Felmossalak a padlóról? – nevetgélt Just.
- Jó lenne. – nevettem. – Menjünk.. – megfogtam a kezét, és magam után húztam.
- Okéé. – megszorította a kezemet. Elindultunk hozzánk, s egész úton beszélgettünk.
- Anya! Itt vagyunk! – nyitottam be a házba.
- Jaaj. Sziasztok! – anya a nyakunkba ugrott. Mind a kettőnk hatalmas puszit kapott.
- Ennyire hiányoztunk? – mosolyogtam anyára.
- Apád nem jön. – húzta a száját. Szívem ki-ki hagyott néhány dobogást. Boldogságomtól majdnem a nyakába ugrottam.
- Ennyira örülsz? – tettette a nevetést.
- Még széép. – kacsintottam rá. – Anyu..ő. – ez nagyon kínos… - Itt aludhatna Justin? – teljesen elpirultam. Kiskutyaszemekkel néztem rá. Kérlek anyaaa. Kérlek anya. Mondogattam magamban.
- Persze! Justin, szívesen látunk! – mosolygott anya aranyosan. Hirtelen gyors lépteket hallottam a lépcsőről.
- Mirandaaa! – futott oda hozzám Lucie.
- Luciie! – leguggoltam, és kitártam a kezemet. Mikor Lucie letrappolt a lépcsőről, nagy szemekkel nézett rám. Vagyis… Justinra.
- JUSTIN BIEBER?! – sipíkolt a húgom, és futni kezdett Jus felé. Ő kitárt karral várta a húgom, majd felkapta és pörgött fele egy-két kört. – Ha ezt elmondom a csajoknak! – nevetgélt aranyosan. Aztán visszament a szobájába.
- Édes… – mosolygott rám kedvesen. Biccentettem, majd a szobám felé húztam. Benyitottam a szobámba, és furcsa melegség áradt szét a testemben. Leültem az ágy szélére, és a Justintól kapott fehér pólót nézegettem.
- Ennyire tetszik? – kérdezte lágyan. Észre se vettem, hogy leült mellém. Átölelte a derekamat s közelebb húzódott hozzám.
- Miért van mindig ilyen kellemes illatod? – kérdeztem felháborodást tettetve. Szája széle édesen mosolygott rám, de nem válaszolt. Gyengéd, finom csókolt lehelt ajkaimra. Nem ellenkeztem. Ledöntött az ágyra, s felém kerekedett.
- Nem… alkalmas. – suttogtam halkan.
- Kellesz. – nyögte fel suttogó hangon, hogy csak én halljam. Csillogott a szeme sokkal jobban mint százezer gyémánt. Szívem egyre hevesebben lüktetett mint máskor.
- Nekem is. De most nem. – bűnbánó mosolyommal próbáltam felvidítani.
- Meddig kell rád várnom? – nézett rám búskomor arckifejezésével.
- Háát.
- Neee. Kérlek tudom, hogy szereted húzni az agyamat, de most ne tedd. – nézett rám azokkal a nagy mélybarna álmodozó szemeivel. Megráztam a fejemet, és kikúsztam alóla. Fejemet párnába rejtettem s úgy vártam, hogy elaludjak. Majd hirtelen egy puha, és meleg kezet éreztem a vállamon.
- Ne haragudj… - egy puszit nyomtam megbocsájtásképpen az arcára, s mélyen a szemeit bogarásztam.
- Átöltözök. – mosolyogtam rá, s a szekrényem felé vettem az irányt. Kivettem egy franciabugyit, egy rövid kék-fehér pamutnadrágot, és egy lenge rövid ujjút. Kimentem a fürdőszobába, és gyorsan átöltöztem. A nadrágomat a szennyesbe tettem, de Justin pólóját az orromhoz szorítottam, s belélegeztem édes illatát. Benyitotta a szobámba.
- Kész is vagy? - nézett felém Justin. Majd árgus szemekkel végig mért a talpamtól egészen a fejem búbjáig.
- Mit nézel? – kérdeztem kuncogva, s mellé bújtam. Még mindig szorongattam a pólóját.
- Téged. Az egyetlen akit nézek az te vagy. – éreztem, hogy arcom lángvörös lesz.- Imádom mikor elpirulsz. – nézett felém nagy szemekkel.
Ránézek de csak nevetek. Közel húz magához, s testünk majdnem összeér. Csak Justin vékony pamut felsője, és farmernadrágja választ el kettőnket egymástól. Nagy szemekkel nézek rá, s kérlelem, hogy vegye le a felsőjét. Ő meg is teszi, s a szoba legtávolabbi végébe dobja. A takaró alá nyúlok, és az övével kezdek babrálni, s a lábammal lehúzom Justinról a farmert.
- Semmi nem választhat el. – suttogta alig hallhatóan. Nem bírtam levenni a szemem állati jó felsőtestéről. Behunytam a szememet, átadtam magam a langyos hullámnak és bizsergésnek, ahogy testünk egymáshoz ér. Két szív ver tökéletes összhangban, közeledik és távolodik, kitágul és összehúzódik, a ritmusok teljesen egyforma egy szívként dobognak. Minden amit érzek, olyan jó, olyan természetes, annyira helyén való. Még közelebb húzódok hozzá. Az arcomat a vállgödrébe simítom, apró csókokkal halmozom el puha nyakát s belélegzem édes pézsmaillatát. Justin torkából nyögés tör fel, én pedig behunyt szemmel a csípőjéhez simulok. Egyre közelebb és közelebb. Kezei átvándorolnak a derekamra, s egyre lejjebb kalandoznak. Éreztem, hogy valami szörnyű fekete mélység magával ránt. Tiltakozhattam akárhogy is, nem akartam, hogy vége legyen ennek a napnak. De végül a sötétség magával rántott, s mély álomba zuhantam.