Justin Bieber 1994. március 1.-jén született az Ontario állambeli Londonban, és Stratfordbannevelkedett. Édesanyja, Pattie Mallette 18 éves volt,amikor terhes lett Justinnal. 2007 elején, 12 éves korában második helyezést ért el egy stratfordi énekversenyen. Később Pattie rengeteg videót tett fel a YouTube-ra, melyeken Bieber számtalan R&B dalt dolgozott fel, majd a videók egyre növekvő népszerűségre tettek szert.Scooter Braun videókat keresett egy másik énekesről, és véletlen kattintott Justin egyik videójára, amely lenyűgözte, és felvette Pattie-vel a kapcsolatot. 2008 októberében Usher az Island Records lemezkiadóval szerződtette le Biebert.
- Mondom én, hogy csak kínozni tudsz. – nevetett felém.
- Várj, lehet anya el sem enged… még nem beszéltem vele. – mondtam neki szomorúan.
- Jaj ne csináld már.. csak elenged. Ha ennyi ideig távol voltak, és egyedül voltál, és nem esett semmi bajod, akkor vakon bízhat benned. – kacsintott rám Justin. Felnevettem. Láttam, hogy csillog a szeme, majd elmosolyodott. Szorosan magához húzott, és a nyakamat kezdte puszilgatni.
- Sosem voltam egyedül. Mindig mellettem voltál. – mosolyogtam rá. – Tényleg. Mivel köszönhetném meg neked a sok fáradozást miattam? – kérdeztem félénken.
- Sohasem volt fáradozás miattad bármit is tenni. Mindig melletted leszek. – esküszöm, hogy ott helyben folytam volna szét szavaitól, de nagy nehezen visszarántottam magam a jelenbe. – Inkább nekem kéne adnom neked valamit.
- Hé, nekem olyat adtál amit soha senki másnak nem tudsz már. – eszembe jutottak a Bahamákon eltöltött idők. Csodaszép emlékek… részben.
- Igaz, de én valami ajándékra gondoltam. – mosolygott rám.
- Ha bármit is megpróbálsz nekem venni, akár egy fehér lapot, esküszöm kitekerem a nyakadat. – mondtam neki „mérgesen”.
- Már késő. – kacsintott rám.
- Ne már Justin… ne tedd ezt velem kérlek. Tudod, hogy nem szeretem.
- Tudom, de el kell viselned.
- Ahj. – forgattam a szemeimet, hogy lássa, tényleg nem szeretem, ha valaki vesz nekem valamit. Visszaültem Justin mellé.
- Mi a baj? – nézett rám szomorúan.
- Mi lenne?
- Hát hogy elmentél tőlem.
- Mindjárt ott leszünk. Kicsit furcsa lenne, hogy ha anyám így látna minket. És úgy végképp nem engedne el veled.
- Milyen okos barátnőm van nekem. – mosolygott, majd a vállamnál átölelt, és magához szorított. – Amúgy mondtam, hogy ma „titkos” koncertem lesz a városban? 20: 30kor…
- Mi van? Én pedig mindig az utolsó pillanatban tudok róla… MEGINT.
- Nyugi már. Kérlek gyere el velem. Amúgy is… már 20:00 óra van. – belenéztem Justin csillogó szemébe. Kár volt. Úgy éreztem, mintha nem is önmagam lennék… teljesen magáévá tett. Nem tudtam mit csinálni.
- De egyből a baleset után koncertezel? Nem tesz túl jót ... – válaszoltam zavartan. Éreztem, hogy az arcom kezd elpirulni, így gyorsan elkaptam a fejem. Talán kicsit túl gyorsan.
- Aggódsz értem? Aranyos vagy! – mondta, majd még jobban magához szorított. Az egész testemet átjárta a libabőr. Nem válaszoltam, hiszen úgyis tudta a választ. Feladnék érte mindent.
Az autó lassan fékezett a házunk előtt.
- Akkor eljössz velem? – kérdezte mosolyogva, közben kivillantotta hófehér fogsorát. Most mit csináljak? Nem bírok ki nélküle túl sok időt.
- Rendben, de cserlébe kérek egy puszit. – mondtam kacéran.
- Akkor mentek Justinékhoz? – hajolt be anya a letekert ablakon. Bólintottam, majd láttam, hogy anya és Emily bemennek a házunkba. Jus szólt a sofőrnek, hogy hova menjen. Öt perc múlva már ott is voltunk.
- Megvárna minket? Rögtön jövünk. – szólt Jus a vezetőülésen ülő férfinak, aki bólintott. Megfogta a kezemet, majd elindultunk a bejárati ajtó felé.
- Azért sajnálod az autódat? – kérdeztem szomorúan Justint.
- Persze. A 16. születésnapomra kaptam. Sokat jelentett. És jön egy szemét alak, aki ha figyelt volna, nem jártunk volna így. – előkereste a kulcsot, majd kinyitotta az ajtót.
- Mindjárt jövök. – mondta kedvesen, és egy puszit nyomott a számra.
- Azt hittem, hogy már sohasem kapom meg. – kacsintottam rá.
- Többet is kaphatsz. – kiáltott az emeltről. Leültem a kanapéra, majd 5 perc múlva már hallottam is, hogy Justin lépked lefele a lépcsőn. Egy piros pólót, barna nadrágot, és egy piros Supra Skytop cipő volt rajta. Nagy szemekkel meredtem rá, hogy: „wow, ilyen pasit nem lehet a piacon kapni, ő az én pasim”. Láttam, hogy a kezében hoz valamit.
- Tessék. – dobta nekem oda azt az égszínkék ruhát. Elkerekedett szemekkel kérdeztem.
- Még megvan?
- Még szép. Gyorsan öltözz át, aztán megyünk. – odaszaladtam hozzá, és megpusziltam az orrát. Felnevetett. Amikor hallom nevetni a szívem gyorsan elkezd kalapálni. Nem tudom miért csinálja ezt velem Justin. Teljesen az ujja köré csavart. Beszaladtam a lenti fürdőszobába, és gyorsan átvettem. A véres ruhámat otthagytam a szennyes tartó tetején.
- Aztaa. Nem vagy semmi. – nézett rám a nagy, gesztenye barna szemeivel.
- Te se. – kacsintottam rá.
- Mehetünk? – bólintottam, majd elindultunk, és beszálltunk az autó. A helyi fürdőbe érkeztünk. Rengetegen voltak, és rettentően hangosak voltak. Már késésben voltunk, így Jus megfogta a kezemet, és gyorsan szaladtunk a színpadhoz. Az színfalak mögött megálltam, és onnan néztem.
Ő felszaladt a színpadra, majd üdvözölte a rajongóit, és elkezdte énekelni a „CommonDenominator”t, {magyarul: Közös nevező-alex}.
Láttam, hogy közeleg felém, és a kezét nyújtja. Megfogtam, és maga mellé húzott, és tovább énekelte a dalt.
- Miranda, ez az én világom. –közben a vállamat ölelte és a közönség felé mutatott. Nem bírtam tovább, a szememből patakként kezdett folyni a könny, majd folytatta tovább. – Lányok, fiúk, ő Miranda Shay. – mutatott rám. A közönségre néztem, láttam pár gyűlölködő, és könnyes szemet.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe.