Az elkövetkező 45 percben anyám hosszú beszédet tartott a biztonságos szexről. Nagyon kellemetlen helyzet volt. Mikor anya befejezte a szónoklatát (végre!) felállt a kanapéról, és megölelt mind a kettőnket.
- Justin. Kérlek. Vigyázz rá. – úúúgy útálom mikor ilyen kellemetlen helyzetekbe hoz. Nem értem miért ilyen.
- Még szép. – kacsintott rám, mire én megforgattam a szememet.  Justin rám mosolygott. Látta rajtam mennyire unom már ezt az egészet. Anya kiment a szobámból. Végre kettesben maradhattunk Justinnal.

- Ez. Kínos volt. – mosolygott rám. Még mindig nem volt rajta felső. Hm. Élveztem a látványt. :D.
- Nekem mondod? Tiszta ciki. –odalépett hozzám. Megfogta a csípőmet, és átölelt. Az egész testemet átjárta a melegség. Kirázott a hideg.  Éreztem, hogy az arcom kezd elpirulni, ezért nem mertem a szemébe nézni.
- Tetszik, mikor zavarba tudlak hozni. – hoppá. Észrevette. Felkuncogtam, mire ő még szorosabban magához ölelt.
- Öltözz fel. – mosolyogtam rá. Nem mondott semmit, csak megsimogatta az arcomat, és az ágyon heverő pólója felé indult.

- Ebéd? – kérdezte tőlem, miközben öltözködött.
- Tessék? –nevettem.
- Ebéd. Ma? – egy lila pólót húzott magára, majd a fekete dögcédulát a nyakába akasztott. A fejére tette a kék sapkáját.
-  Szuper! –  végre. Már nagyon vártam, hogy kérdezzen tőlem valami ilyesmit.

Justin megfogta a kezemet, majd egy csókot lehelt a számra. Beleborzongott minden porcikám. Lementünk a nappaliba. Körbe néztem a szobában. Minden pont ugyanúgy volt, mint máskor. Annyira hihetetlen ez az egész. Nemrég még abban a hitben éltem, hogy egy családtagom sem maradt, most meg mintha misem történt volna. Olyan mintha csak egy álom lenne…

- Mi a baj? –fordult felém Justin. Az ártatlan kiskutya szemeivel, mintha ő csinált volna valami szörnyűséget.
- Semmi semmi… - leültem a kanapéra. Justin is mellém huppant, majd átölelt a vállamnál. Olyan hihetetlen ez az egész… nem tudom miért kavarognak most a fejemben is hülye gondolatok. Annyira rosszat sejtek. Justin bekapcsolta a tv-t. Nem mintha örültem volna ennek. Csak élvezni akartam a vele töltött időt, és nem akartam hogy az időjárásos nő beleszóljon, hogy milyen időnk lesz ma.
Megfogtam a távirányítót, és kikapcsoltam a tv-t. JB értetlenül nézett rám.

- Ne titkold előlem. Kérlek. – megráztam a fejemet, majd felálltam. Annyira fájt már a fejem. Olyan érzés volt mint akinek a fejére bárddal csaptak volna le.
- Kérhetek valamit? – kérdeztem Justól.
- Amit akarsz.

- Mikor először találkoztunk. Emlékszel? És mikor megöleltél. Ölelj meg megint úgy. Ugyan úgy. –felállt a kanapéról. Odalépett, és átfonta a karjait a derekamon, és szorosan magához szorított. Egyre hevesebben vette a levegőt. Majd végre. Átkerültem a „másik világ”-ba. Olyan régen éreztem ezt. Szükségem volt rá. És ERRE volt szükségem.  Becsuktam a szememet, és mélyen magamba szívtam pólója illatát. Bent tarottam ameddig csak tudtam.
- Szeretlek. – suttogta a fülembe. Éreztem a fogait a fülem hegyén. Annyira kellemes érzés volt, hogy majdnem ott ájultam el. Hihetetlen, hogy valaki így az ujja köré tud csavarni.

- Indulhatunk?
- Így? –mutattam a ruhámra.
- Te mindenben szexi vagy. – mosolygott rám. Éreztem, hogy elpirulok, hogy az arcomon égni kezd a bőröm. A padlót fürkésztem, nem akartam a szemébe nézni. Éreztem, hogy engem néz, én pedig gyorsan az ajtó felé siettem. Jus is szaladt utánam. Beültünk a fekete Rang Rover-ébe. Justin a vezetői ülésen ült.

- Te tudsz vezetni? – mosolyogtam rá.
- Még szép. Pár hónapja szereztem meg a jogsimat. – elővette a jogsiját, majd a napfényben csillogtatta.
- Oh, gratulálok. Milyen jó pasim van nekem. –nevettem fel. Bekötöttem az övet, majd Jus is így tett.
- Nekem meg milyen jó csajom. Hívd Istent.  –elővette a napszemüvegét, majd a sapkáját rárakta a fejemre.

Felnevettem.

- Miért kéne Istent hívnom? –néztem rá értetlenül.

- Hogy ilyen jó csajt küldött nekem. – kacsintott rám. Megböktem a vállát, mire ő felnevetett. Beindította a motort, és a gázra lépett. Kitolatott a kocsi feljáróról, majd elindultunk egy étterem felé. Fogalmam sem volt, hogy merre is megyünk, vagy hogy melyik étterembe.
Ránéztem Justinra, mire az ő az utat figyelte figyelmesen, és mind a két keze a kormányon volt. A napfényben csillogott a szőkésbarna haja.

- SZEMÉT! – ordította Jus az autóban. Összerezzentem, nem tudtam, hogy mit történik. Hangos fékcsikorgás, az autónk megpördült, és a világ teljesen elsötétedett.  Körülbelül 5 percig volt eszméletlen. Mikor felkeltem, nem hittem a szemenek.  Az autónk egy gödörben feküdt, az ablaküveg be van törve. Hasító fájdalmat éreztem a jobb lábamban, és a karomban is. Próbáltam kikászálódni az öv szorításából de nem mentem sokra. Ekkor jutott eszembe Justin. A kormánynak volt dőlve a feje, és ömlött belőle a vér. A szája felszakadt, és a karján több helyen is meg volt csikarva. Biztosan az üveg vágta el neki. Az egész világ forogni kezdett velem megint, a hányinger kerülgetett.

- Justin! JUSTIN! ÉBREDJ FEL! KÉRLEK!. –próbáltam megbökdös Jus karját. Hangosan szólongattam még a nevét de nem reagált. A könnyek patakként kezdtem el az arcomon végig folyni.
- JUSTIN! Az Isten szerelmére! KELJ MÁR FEL! Kicsim!!! JUSTIN! NE! NEHOGY ELMENJ! NEM HAGYAHTSZ MAGAMRA! – még mindig ott feküdt. Nem adott ki élet-jelet. Nem mozdult meg. Hirtelen minden elsötétült.