35.rész
Miranda 2010.06.02. 21:53
- Hm?.nézett rám értetlenül, mintha még fel sem fogta volna amit az előbb mondtam. Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Vártam, hogy eljussom az agyáig amit az előbb mondtam.
Magához húzott, majd lágyan a fülembe suttogta.
- Ez.. szeretlek.-mondta halkan, majd a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem tudtam válaszolni a kérdésére, anniyra magával ragadott. De biztosra vettem, hogy tudja, hogy én is szeretem.
- DVD?-nézett rám vigyorogva.
- Még szép! Ha csinálsz nekem szendvicset...-nyújtottam ki rá a nyelvemet-a tiéd vagyok.-nevettem. Átölelte a derakamat. Éppen már el akart engedni, de nem akartam, hogy magamra hagyjon. Egy perce sem engedhettem. Visszahúztam, majd szorosan megöleltem.
- Fontosabb vagy.-ennyit bírtam kinyögni. Túlságosan lefoglalt az, hogy olyan kellemes illata volt. Nem voltam már éhes. Pedig elég nehéz volt dönteni a szendvics és a "szaglászás" között.
- Hiányzott már az életemből ez a napsütés...-kuncogott.
- Milyen napsütés?-néztem rá értetlenséget tetteve.
- Hát te.-sóhajtott fel édesen.-Ki más?-bociszemekkel nézett rám. Nem tudtam neki ellenállni. Lesütöttem a fejemet, majd éreztem, hogy elpirultam.
- Zavarba jöttél?-nevetett fel.
- Neeem.-tudtam, hogy nem tudom meggyőzni, ezért próbáltam terelni a szót.-Akkor DVD?
- Hajrá!-lehuppantunk a kanapéra. Leguggolt a lemeztartó elé, majd kereséglni kezdett. Betette a lemezt a lejátszóba, majd értetlenül felhúztam a szemöldökömet.
- Excsajok szelleme?
- Nem jó?-nézett rám bűnbánóan, mint egy félhónapos kiskutya.
- De.-mosolyogtam rá. Közelebb húzódott hozzám, majd megfogta a derekamat. A fejét a vállamra hajtotta, majd a szemem sarkából rásandítottam. Engem nézett. Rákvörös lettem. Legalábbis éreztem. Nagyon melegem lett.
- Máris unod a filmet?-szegeztem neki a kérdést.
- Nem unom. De te jobban érdekelsz. Érdekesebb vagy így 3 dimenzióban.-felnevettem. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
- De most komolyan.-azt a fejet látnotok kellett volna. Olyan komolyan mondta, hogy nem bírtam nevetés nélkül. Mikor végre lenyugodtam ránéztem. Még mindig ott pihent a vállamon. Az egész testemet átjárta a melegség, a béke. Megfogta a távirányítót, és kikapcsolta a DVD-t, majd a TV-t is. Értetlenül néztem rá. De nem látta, hogy nézem. Korom sötét volt a szobában. Egy pici fényforrás sem volt. Óvatosan megpuszilta a számat. megfogta a derakamat, majd az ölébe húzott. Halkan suttogta...
- Szeretsz?
- Már hogyne szeretnélek. Annyira butus vagy.-próbáltam 3 hónapos kiskutyaszemekkel nézni rá.
- Akkor úgy látszik butus vagyok.
- Tessék?-nem értettem mit akar ezzel mondani.
-Nem érezem, hogy szeretsz.-az egész szoba forogni kezdett. Hogy mondhatott nekem ilyet.. nem értem.
-Férfiak. Mindig többet és többet akartok.-forgattam a szememet.-Amúgy mit akarsz ezzel mondani?
- Azt, hogy belepusztulnék, ha elhagynál.-szorosan átölelte a derakamat.
- Hogy jön most ez ide? Az előbb még azt mondtad, hogy nem szeretlek eléggé.
- Azt mondtam. De csak azért, hogy találjak egy jó kifogást, hogy közelebb húzódjak hozzád.-annyira kedvesen mondta, hogy az egész testemet átjárta a libabőr.
- Nézd. Én nem bírnék ki még egy veszteséget. Ha el akarsz hagyni most szólj.-egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Nem tudom, hogy csinálta, de egyből le is törölte az arcomról. Pedig vaksötét volt.
- Jaj. Ne... ne sírj.-próbált megnyugtatni. Iszonyatos érzés volt belegondolni, a Justin nélküli életebe.
*csrrggg-csrggg*
Justin telefonja csörögni kezdett.
- Elrontotta a pillanatot...-húztam a számat.
- Ott folytatjuk, ahol abbahagytuk.-nézett rám kacéran. Elnyúlt a telefonjáért, majd lágy hangon beleszólt.
- Haló? ... Jó vicc.... Akkor nem volt benn senki. ....KAMERA? ....Hogy érti hogy kamera?... De egy hálószoba nem azért hálószoba, hogy az MAGÁNTERÜLET?... Mi? Ki akar rabolni? ...Ne! Nehogy feltegye!... Reendben. Holnap ott leszünk... Hello.-ledobta a mobilját a földre.
- Mi a baj?-mondtam neki halkan. Átöleltem a derakát, majd bátorítóan néztem rá.
- Tudod.. mikor a Bahamákon voltunk. És... ott . Mi ketten. Lefeküdtünk. A hálószobában volt egy kamera. Egy kis pici kamera a fent a falon. Mikor mi kijelentkeztünk, akkor ugyanabba a szobába, ahol mi voltunk, egy újságírót helyeztek el. Most ez az újságíró hívott. Megtalálta azt a pici kis kamerát a falon, és kivette belőle a felvételt. Fel akarja rakni a youtubra a videót, ahogy mi ketten.. lefeküdtünk. Minden egyes részletet felvett.
|