- Te szemét! - Jus kioldozta a kötelet, majd ökölbe szorította a kezét, és mind a két fickót leütötte, akik a ruháját fogták.
- Mi a ? - Edward a fiúmat nézte, majd JB egy hatalmas ütéssel arcon vágta. Edward a földre esett, és szerintem el is ájult.
- Gyere, siessünk! -Jus megfogta a kezemet, és futásnak eredtünk. Hál' istennek, még az eső is eleredt. Mikor végre beértünk a szállodába csurom vizesek lettünk.
- Nem értem hogy kerülhetett ide Edward. - Justinhoz bújtam. Szorosan átöleltem.
- Ne is kínozd magad ezzel. Csak azt nem tudom, hogy most mihez kezdjünk. Szerintem menjünk haza...-mondta szomorúan. Bólintottam, majd megfogta a kezemet, és elindultunk a szobánk felé. Nem szóltunk egymáshoz, mivel még mindog sokk hatás alatt voltunk. Kinyitottuk a szoba ajtót. Megfogtam a bőröndömet, és végig simítottam az ágyat.
- Sajnálom, hogy el kell mennünk. -ölelt át. Beszívtam az illatát, majd eszembe jutott a ma este, amikor együtt voltunk. Olyan távolinak tűnt, mintha megsem történt volna.
- Nem baj, minél távolabb egy őrülttől annál jobb.-megfogtam a másik bőröndömet is, és elindultunk a szálloda kijárata felé. Meglepően ért, mikor megláttam egy autót.
- Ez értünk jött? -néztem csillogó szemekkel Justinra. Ő csak egyetértően bólintott. Semmi mosoly, vagy vidámság nem volt az arcán. A torkomban hatalmas gombóc keletkezett. Soha nem nézett még ilyen komoran rám. Beültünk az autóba, majd JB az ablakon bámult ki szomorúan.

- Mi a baj?-kérdeztem tőle kiskutyaszemekkel.
- Bocs, csak... annyira rossz volt téged ott látni Edwarddal.-nézett mélyen a szemembe. Nem éreztem a melegséget, nem futott át rajtam a libabőr. Mi lehet a baj?
- Aha.-válaszoltam neki. Csak egy szót, hogy érezze amit én érzek.
-Hé, hé, mi ez? Mi a baj?-átölelte a derekmat. Végre. Örültem... azt hittem, hogy kiszeretett belőlem vagy ilyesmi.
- Semmi, azt hittem, hogy szakítani akarsz velem.
-Jaj, dehogy. -megrázta a haját.- Soha nem akarlak elveszíteni.
- Nem is fogsz.-nevettem.  Felszabadultan nevettem. Justin szemében néztem és végre láttam azt a bizonyos csillogást. A haza fele vezető utat autóval tettük meg. Nem volt kedvünk repülőre szállni, ez kocsikáztunk. Justin nagyon álmos lehetett mivel a fél úton aludt. Az ölemben. Édesen szuszogott. Kinéztem az ablakból, és feltüntek az ismerős utcák. A 87th Blvd. Street. Justinnak itt találkoztunk... milyen távolinak tűnik. Az első csók, az első ölelés. Minden itt kezdődött.
- Jus, itthon vagyunk. Kelj fel, kicsim..
- Hm.. ? - kelt fel az ölemből. -Máris? El tudnák még itt fetrengeni pár napot...-mosolygott rám. Kivillant a hófehér foga, majd megcsókolt. Az ajkai forró nyomot hagytak a számon.
- Elhiszem, de gyere menjünk. -az autó éles csikorgással állt meg JB háza előtt. Kiszálltam majd megvártam míg ő is kiszállt.
- Akkor én megyek.-mosolyogtam rá.
-Nem mész te sehova.-ölete át a derekamat.-Itt maradsz velem. Nem hagyhatsz egyedül.-rámnézett azokkala gyönyörű gesztenyebarna szemeivel, amik előidézték azt a bizonyos bizsergést a testemben.
- Oké, de csak ma. -néztem rá kacéran, majd felnevettem. Jus kivette a bőröndöket, majd kinyitotta az ajtót, és bevitte a bőröndjeit, majd én is az enyéimet.
-Jó újra itthon. - lehuppant a kanapéra, majd engem is odahívott. Betett a DVD lejátszóba egy filmet
- Hororr?-
- Nem, a szezám utca lakói.  Szerinted? Még szép, hogy horrort raktam be. Ki fog hozzám bújni egy vígjáték filmnél?-nevetett, majd átölelt. Úgy érzem kezdek immunis lenni a horror filmekre. De nem is baj, de úgy érzem nagyon álmos lettem. Az egész világ elsötétedett, majd érztem, hogy valaki a kezei közé húz, és az egész testemet a melegség járja át. Hihetetlenül kellemes érzés volt. Végre nyugalomra leltem. Leltünk.